Engedéllyel gyűjthetett fémhulladékot a lebontásra ítélt gyár területén az a férfi, akire ráomlott egy épület hétfő délelőtt. Ám csak a külső területeken tehette volna mindezt, vagyis egyetlen régi csarnokba, irodaházba sem léphetett volna be. Az volt a szerencséje, hogy a vele együtt lévő társai látták, hová megy be, illetve azt is, hogy az épület összeomlik, így azonnal segítségért kiáltottak.

A kórház legfrissebb közlése szerint, a sérült állapota jelenleg is válságos. Amikor kimentették, kiderült, hogy a belső sérülések mellett a medencéjén és az alsó végtagjain is sebesüléseket szenvedett, összeomlott a vérkeringése, ezért újra kellett éleszteni őt.

A vasgyűjtő nem léphetett volna be a gyár – itt már erőgépekkel megtámasztott – épületébe / Fotó: HUNGO

Az egykori Cerbona-gyár ipari területe veszélyes üzem minősítés alatt áll, csak engedéllyel lehet belépni. Sebestyén Mária alezredes, a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője a Blikk kérdéseire válaszolva elmondta, egyelőre tart a vizsgálat, hogy miként került a lebontásra ítélt épületbe az omlás közben életveszélyes sérüléseket szenvedő személy, volt-e jogosultsága a bontási területen tartózkodni, vagy csak véletlenül került oda. A rendőrség munkahelyi balesetnek minősítette az esetet, s hivatalosan foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt indított eljárást, hiszen akár halálos tragédia is bekövetkezhetett volna.

– Lehet, hogy hivatalosan csak engedéllyel lehet ide bemenni, de a kerítésen több a lyuk, mint egy ementáli sajton, sokszor láttunk hajléktalanokat bemászni a Cerbonába – mondta a szomszédban, az Új Váralja soron lakó Imre. – Közel van a vasútállomás, ahol még van néhány olcsó talponálló, illetve közért, ahol megvehetik az esti borukat, aztán itt alszanak. Régen itt volt a Vaskó kocsma, azt hallottuk, ez az ember is ott volt törzsvendég, így jól ismerhette a gyár területét. Ám hogy mit keresett, az rejtély… Azt beszélik a környéken, hogy fémhulladékot akart összeszedni, egy saroknyira van az egykori gyártól egy telep. Mindenesetre újjászületett, mert csak az őrangyalai miatt nem nyomta agyon a rá omló emeletnyi törmelék. Csoda, hogy észrevették, s volt még ereje segítségért kiáltani, csoda, hogy másfél száz mentő többórás kemény munkája nyomán ki tudták húzni a romok alól.

Centiről centire kellett haladniuk a mentőknek, kézzel eltakarítva a törmeléket, ezért tellett több mint hat órába, mire elérték a sérültet / Fotó: HUNGO

A Blikk információi szerint az egykori gyár Takarodó utcai frontján belül engedéllyel végzett fémgyűjtést egy családi vállalkozás csapata. Az engedély azonban csak az épületeken kívüli fém összeszedésére szólt, ám a család egyik tagja bekíváncsiskodott a négyemeletes, lezárt üzemcsarnokba is, ám – pechéjére – pont akkor, amikor az összedőlt. A rokonok ezt látták, ők értesítették a balesetről a gyár biztonsági őreit, majd a mentőket, a tűzoltókat.

A mentők azt mondták, olyan volt, mintha két óriás palacsinta közé kellett volna bekúszniuk, vigyázva arra, hogy ne omoljon a nyakukba a lekvár / Fotó: HUNGO

– Úgy kell ezt elképzelni, mintha két óriási palacsinta közé kúsztunk volna be, vigyázva arra, hogy ránk ne ömöljön a lekvár – idézte fel a mentést Balázs László, a HUNGO Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat vezetője. – Mivel a sérült társai tudták, merre lehet, s ezt a keresőkutyáink is igazolták, ott próbáltunk vele kommunikálni… Sikerrel, mert el tudta mondani, mit lát. Csak centiméterről centiméterre tudunk haladni, érte menni, s az idő nagy részét az tette ki, hogy – kézzel elkaparva a törmeléket – a közelébe juthassunk. Hiába tudtuk, hogy a sérülései miatt minden perc számít, nem siethettünk, olyan óvatosan kellett haladnunk, mintha tojásokat szedtünk volna ki egy tyúkanyó alól.

A Blikk grafikája a mentésről / Grafika: Séra Tamás

Több egység dolgozott össze, így a HUNOR Mentőszervezet egyik alegysége, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság kutyás szolgálata, a Budapest Mentőszervezet, a Bakony Mentőcsoport, valamint a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat munkatársai: közel másfél százan tettek bele apait-anyait a mentésbe.

– Többünk részt vett már rommentésben élesben is, például a törökországi fölrengéseknél – folytatta a HUNGO elnöke. – Ez ahhoz képest is extra nehéz feladat volt. Alig 20–30 centiméter átmérőjű járatot vágtunk a romok alá, úgy közelítettük meg a sérültet, amikor pedig már tudtuk, erőgépekkel támasztották meg az épületet, hogy ne dőljön tovább. Még repesztőpatront is használtak a mentők, hogy a sérültre esett betonelemeket kivéshessék.

Ezt a technikát a világon csak néhány mentőegység ismeri, alkalmazza, mert rendkívül veszélyes, s hatalmas pontosságot igényel. Úgy 10 óra 24 perckor érkezett a vészhívás, s hét és fél óra múlva tudták kihozni a mentők az addigra már válságos állapotba került férfit.

Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó százados, a mentést irányító Fejér Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság sajtószóvivője a Blikknek elmondta, a szervezett, összehangolt és nagyon óvatos munka eredménye, hogy meg tudták menteni a romok alatt fekvő embert. Nem csak attól kellett tartani, hogy a sérültre rádől további három emelet, az ő megmentése során a mentőegységek tagjai is valós életveszélyben voltak.

– Ilyenkor a legfontosabb, hogy ne legyen káosz. Muszáj felállítani egy központi irányító törzset, a mentőegységeknek a helyszínen tapasztalt információk alapján kellett dönteni az akció minden részletéről. Itt valóban kézzel, téglánként, gerendadarabonként, egy-egy tenyérnyi törmelékhalom eltakarításával kellett haladni, nem lehetett gépeket használni, mert a legkisebb rezgés is újabb omlást idézhetett volna elő – nyilatkozta a szakember. – Ezt ráadásul meg kellett akadályozni a már megdőlt falak kitámasztásával, a sérült és a mentésén dolgozó egységek tagjainak az életét, testi épségét védve.

Ügyelni kellett arra is, nehogy az épület összerogyjon, maga alá temetve a mentőket is / Fotó: HUNGO

omlás